Előszó helyett

Az ismeretlen „elveszett” vallási tárgyú irodalom hatalmas mennyiségű. Terjedelme óriási, s ha a tartalma közkézre kerülne elképesztő káosz, keletkezne! Ez bizonytalanság, és kételkedés, és végül hitvesztés lenne, de meglehet, hogy a hit oly dimenziókkal szélesedne, és az a varázs, ami elveszett ezer évek alatt, megkerülne, és a legcsodálatosabb az, hogy kitalálójuk (ha élnének) nem orrolnának meg, ellenkezőleg végre békén nyugodhatnának. Mert forognak a sírjukban, vagy a mennyben (ha ez az igazi neve a helynek), hiszen ami szándékuk szerint volt az majd minden megsemmisült. Ezer és egy oka van annak, hogy a vallások fosztogató (hermetizálás) hadműveleteik során, olyan irodalmat hagytak el melyek nem feleltek meg a kor elvárásainak, valamint olyanokat is megsemmisítettek (elrejttettek), elfelejtettek melyek szerzői úgymond ismeretlenek voltak. Az ismeretlen szerzők vannak a legkevesebben. Az ismert szerzők írásai eltűntek a könyvtárak polcairól, többek között a miatt, mert a vallás (itt keresztény) nagy egészébe (rendjébe) nem illetek bele.

      Az az irodalom melyet ma a szerencsés olvasó megszerezhet a létezők töredéke. A biblia egy olyan kivonat, mely számos szektát szült, akik a saját bibliájukat önnön „ízlésük” szerint állítják össze. Ebből sok vita keveredik. Vannak pontok, kényes részek még mindig, újabban János evangéliuma bántja a teológusok szemét. Annak a Jánosnak az írásai, aki legközelebb állt Jézushoz. Valóban az ő írásai a legmisztikusabbak, és épp emiatt nem kívánatosak. Nem lehetetlen, hogy kikerül a bibliából, mondván, hogy szerzője nem János.

- 2 -

  Nos, se vége se hossza nem lenne annak ha itt felsorolnánk a hitvitákat. Egyben, majdnem mindenki egyetért, azok a részek feltétlen

kihagyandók a Bibliából melyek a csodával kapcsolatban vannak, egyszerűbben szólva, csak azok maradhatnak, meg melyek kiskapukat feltételeznek, (akár csalások is lehetnek), a nagy gyógyítások, ördögűzések, mind- mind elfogadottak, de cinikus hallgatás kíséri őket. Kimondható, a Bibliából szinte valamennyi gnosztikus elemet kizártak. Aki ismeri a Vulgátát, vagy akár a Septuagintát, némi sejtelme lehet, miként vélekedtek az őskeresztények.

     Voltaképpen e könyv a miatt született meg, hogy az elveszett irodalom ne vesszen feledésbe. És ami a legfontosabb az olvasó ne itt és most szemlélje (értse) az írásokat, hanem e könyv segítségével lépjen vissza a történelemben kétezer évet, szerezzen tudást, arról miként gondolkodtak a régiek, és hogy gondolkodásuk közel sem volt elhibázott. Hiszen jóval közelebb álltak a régi tudományokhoz, melyeket a ma embere teljesen elfelejtett. E tudományok az emberről már mindent tudtak, Sokratés egy-két nap alatt feltalálná magát korunkban, Arisztotelés sem bolondulna meg, de az egyszerű tevehajcsár is megértené, hogy a tevék ideje lejárt. A ma embere azt hiszi a régiekről, hogy babonától, istenképektől, telített tudattal éltek. Ez igaz is meg nem is. Valóban igaz, minden percüket kitöltötte annak tudata, hogy nincsenek egyedül a világban, a világ látható részein túl mindig is van és volt valami. E hitükben szerényen elvoltak, és nem gyilkolták halomra egymást Krisztus nevében, később gyilkos fenevadakká váltak.

Nem hivatalunk a vallás védelme –e sorok írója nem lekötelezettje egy vallásnak sem, de ellensége sem-, nem kétséges, a kereszténység agóniája az elhíresült tridenti zsinat óta tart.  A reformáció mutálta a még

- 3 -

megmaradt igazságokat, napjainkra teljes a káosz.

 Aki e tárggyal foglalkozik hatalmas ellenségeskedést, és zűrzavart talál. Sarkalatos kérdések mindig is a csodák és jelenések voltak. Hamis anyagok forognak közkézen, még nagyobb zavart okozva e világban. E zavar oly mélységeket ostromol, mely minden hitet tagad, korunk betegsége a hitetlenség.

    E hitetlenség, nem egyéb, mint tudatlanság. Amint az idő halad a tiszta eszme korcsosul, és végül önmagára ront.

Az elveszett tudomány a világ esszenciális ismereteinek összességét teszi ki. Bár úgy tűnik ezeket soha vissza nem szerezhetjük, de gondolkodhatunk róluk, csendesen. A leghatalmasabb misztériumok nem vesztek el nyomtalanul! Minden ember megtalálhatja azokat önmagában és társaiban. Mi magunk vagyunk a leghatalmasabb misztérium!

Idézet Mirdad Könyvéből

...  "Ahhoz, hogy feltörjétek a pecséteket, más ajkakra van szükségetek, mint az a darabka hús az orrotok alatt.

  Lássátok először helyesen a saját szemeteket, s aztán majd helyesen fogjátok látni a többi dolgot is. Nem a szemetekkel, hanem azon keresztül kell néznetek, hogy a szemeteken túli dolgokat megláthassátok.

  Ismerjétek meg először, hogy mire való az ajkatok és a nyelvetek, ha helyesen akarjátok kimondani a szavakat. Nem az ajkakkal és a nyelvvel, hanem rajtuk keresztül kell beszélnetek, hogy a szavakon túli dolgokat kimondhassátok.

- 4 -

  Ha nem láttok és nem beszéltek helyesen, akkor semmi mást nem fogtok látni, csak saját magatokat, és semmi mást sem fogtok kimondani mint saját magatokat. Mert minden dologban és minden dolgon túl, minden szóban és minden szón túl ti vagytok, akik néznek és akik beszélnek.

  Ha tehát a ti világotok megfejthetetlen rejtély, akkor ez azért van, mert ti magatok vagytok ez a megfejthetetlen rejtély. Ha a ti beszédetek szánalmas zűrzavar, akkor ez azért van, mert ti magatok vagytok ez a szánalmas zűrzavar.

  Hagyjátok a dolgokat úgy, ahogyan vannak, és ne akarjátok őket mindenáron megváltoztatni. Azok csak azért tűnnek olyannak, amilyennek látjátok őket, mert ti olyanok vagytok, amilyenek vagytok. A dolgok nem látnak és nem beszélnek, csak ha ti látást és beszédet kö1csönöztök nekik. Így tehát, ha a dolgok durván szólnak, vizsgáljátok csak meg a saját nyelveteket. Ha a dolgokat csúnyának látjátok, akkor legelőször is saját szemeteket vegyétek alaposan szemügyre.

  Ne kérjétek a dolgoktól, hogy levessék fátylaikat. Vegyétek le ti a saját fátylaitokat, így azok majd a dolgokról is lehullanak. Ne kérjétek a dolgoktól, hogy föltörjék a pecsétjeiket. Törjétek föl ti a saját pecsétjeiteket, így azok minden dologról lehullanak majd."

Noste te ipsum!

Yuz Asaf