I. LÁTOMÁS

 

1.

 

I. 1. Gondviselőm eladott engem egy Ródé nevű asszonynak Rómába. Sok esztendő elteltével viszontláttam őt, és kezdtem úgy szeretni, mintha csak a nővérem lenne.

 

2. Bizonyos idő múltán a Tiberis folyóban láttam fürödni, kezemet nyújtottam feléje, és kivezettem a folyóból. Szépsége láttán a szívemben ilyenképpen gondolkodtam: Boldog lennék, ha a feleségem szépségében és viselkedésében hozzá hasonló lenne. Egyedül erre gondoltam, semmi másra.

 

3. Bizonyos idő múltán Cumaeába mentem, dicsőítettem az Isten teremtményeit, mivel azok oly nagyok, kiválóak meg erősek, és a sétálgatás közben elaludtam. A Lélek megragadott engemet, majd olyan helyen vitt keresztül, amely úttalan volt, ahol ember még sohasem járhatott; szakadékos vízmosta terület volt az. Átkelvén a folyón, egy sík vidékre érkeztem, ott letérdeltem, az Úrhoz kezdtem imádkozni és megvallottam bűneimet.

 

4. Imáim közben megnyílott az ég, és láttam azt az asszonyt, aki után vágyódtam, az égből köszöntött ezekkel a szavakkal: Üdvözöllek, Hermasz.

 

 5. Rátekintettem és így szóltam hozzá: Úrnőm, mit csinálsz te ott? Ő pedig így válaszolt: Azért vétettem fel ide, hogy az Úr előtt bűneidért vádoljalak téged.

 

6. Azt mondtam neki: És most te a vádlóm vagy? Nem, – válaszolta – de hallgasd meg szavaimat, amelyeket neked akarok elmondani. Az Isten, aki az egekben lakozik, a nem létezőkből a létezőket megteremtette, majd megsokasította és megnövelte azokat az ő szent Egyházáért, megharagudott rád, mivel te vétkeztél ellenem.

 

7. Ezt válaszoltam neki: Vétkeztem ellened? Hogyan? Mikor szóltam hozzád akár egy illetlen szóval is? Nem tartottalak mindenkor istennőnek? Nem úgy viselkedtem veled szemben minden esetben, mintha csak a nővérem lennél? Hogyan is hazudhattál rólam, ó asszony, ilyen gonosz és tisztátalan dolgokat?

 

8. Erre ő elmosolyodott és így szólt: Szívedben támadt fel a gonosztól eredő vágyódás. Vagy talán te nem úgy látod, hogy az igaz ember számára gonosz cselekedet az, ha a rossz utáni vágyódás támad fel a szívedben? Bizony ez bűn – mondotta. Mert az igaz ember az igazság szerint gondolkodik, annak dicsősége eléri az egeket, és minden tettével könnyen megengeszteli az Urat. Aki pedig a szívében gonoszságot forgat, halált és fogságot szerez magának, kiváltképpen, akik ezen világot akarják megnyerni, gazdagságukkal büszkélkednek és nem ragaszkodnak az eljövendő javakhoz.

 

9. Lelkük bűnbánatot fog tartani; azok, akiknek nincsen már reményük, akik maguk miatt és az életük miatt reménytelenségben élnek. Te csak könyörögjél az Istenhez, ő pedig meggyógyítja bűneiteket, a tiedet, egész házadét, valamint az összes szentekét!

 

2.

 

II. 1. Amint elmondotta ezeket a szavakat, bezárultak az egek. Egészen megrémültem és elszomorodtam. Azt mondtam magamban: Ha még ezt is mint bűnömet jegyzik fel, egyáltalán hogyan üdvözülhetek? Hogyan tekintek az Istenre elkövetett bűneim miatt? Milyen szavakkal fogom kérlelni az Urat, hogy irgalmas legyen hozzám?

 

II. 2. Amíg ezeken töprengtem, és a szívemben fontolgattam, magam előtt láttam egy nagy fénylő karosszéket, amely hófehér gyolccsal volt letakarva. Majd megjelent ott egy agg asszony ragyogó öltözetben, egy kis könyvvel a kezében, leült egymagában és köszöntött engem: Hermasz, üdvözöllek! Én pedig elszomorodtam és sírva szólaltam meg: Üdvözlégy Úrnőm!

 

3. Erre ő megkérdezte tőlem: – Miért vagy olyan szomorú, Hermasz: Te, aki olyan türelmes, nyugodt és mindenkor vidám voltál; miért vált hát szomorúvá az arcod és nem örömteli? Ezt válaszoltam neki:  – Mert az az asszony, aki a legméltóbb a szeretetre, azt mondta nekem, hogy vétkeztem ellene.

 

4. Erre ő így szólt: Semmiképpen sem történt így Isten szolgájával, de szívedben vágyódás ébredt utána. Az ilyen gondolat  Isten szolgáinak bűnt hordoz magával. Maga az a szándék, hogy gonosz dolgok után vágyódjon, rossz és utálatos egy ilyen nemes és megpróbált lélek számára; elsősorban pedig Hermasz számára, aki önmegtartóztató, aki minden rossz utáni vágyódástól távol tartja magát, teljesen egyszerű és egészen ártatlan.

 

3.

 

III. 1. De nem is azért támadt fel az Isten haragja ellened, hanem mert elvárja tőled, hogy visszatérítsd házadat, amely vétkezett az Isten ellen, és ellenetek, a szülők ellen. Gyermekeid iránti szeretetedben nem intetted meg házad népét, hanem hagytad azokat rettenetes romlásba jutni, és ezért haragudott meg rád az Úr, de meg fog gyógyítani minden elkövetett gonoszságot, ami csak a házadban történt! Bűneik és a törvénnyel ellenkező tetteik miatt romlottak le a minden napi ügyeid is!

 

2. De az Úr nagy irgalma megkönyörült rajtad és házadon, erőssé tesz tégedet és dicsőségben megszilárdít! Te pedig ne legyél könnyelmű, légy inkább kitartó, és tedd erőssé a házadat! Mert ahogyan a kovács kalapácsütésekkel  alakítja ki a munkáját azzá, amivé ő akarja, ugyanúgy a mindennap igaz Ige is legyőzi az összes gonoszságot. Ezért ne szűnjél meg figyelmeztetni gyermekeidet, mivel tudod, hogyha ők teljes szívükből megtérnek, akkor feliratnak az élet könyvébe együtt a szentekkel.

 

3. Ezen szavainak befejeztével így szólt hozzám: Szeretnéd meghallgatni azt, amit felolvasok? Én azt válaszoltam rá: – Igen Úrnőm.  – Mire ő ezt mondta: Legyél hát figyelmes – és hallgasd az Isten dicsőségét. Mindazt amit hallottam egyszerű volt és csodálatos; nem is tudtam megjegyezni. Minden szava súlyos volt, úgy hogy ember azt nem tudja befogadni, de a végső szavait már megjegyeztem, ezek hasznosak voltak és vidámmá tettek.

 

’ Íme a hatalmasságok Istene láthatatlan erejével, hatalmával és nagy értelmével megteremtette a világot, és dicsőséges tervében elrendezte alkotását, erős szavával kifeszítette az eget és megszilárdította a földet a vizek felett. Bölcsességében és gondviselésében megteremtette szent Egyházát, majd megáldotta azt; íme áthelyezi az egeket, a hegyeket és a halmokat, valamint a tengereket és minden síkká lesz választottjai előtt, hogy megadja nekik az ígéretet, amit megígért sok dicsőséggel és örömökkel együtt, ha megtartják a törvényeit, amelyeket ők nagy hitben fogadtak el.’

 

4.

 

IV. 1. Ezzel befejezte a felolvasást és fölkelt a karosszékből. Majd négy ifjú jött oda, megfogták a karosszéket és elvitték kelet felé.

 

2. Engem pedig magához intett, megérintette mellemet és ezeket mondotta: Tetszett neked amit felolvastam? Így válaszoltam: Úrnőm az utolsó szavak tetszettek, de az előbbiek nehezek és kemények voltak. Ezt mondotta rá: Ez utóbbiak az igazak számára, az előbbiek pedig a pogányoké és a hitehagyottaké.

 

3. Amíg velem beszélt, két férfi jelent meg, karjukra emelték és kelet felé vitték, amerre a karosszéket. Vidáman távozott, miközben odaszólt hozzám: Embereld meg magadat Hermasz!

 

 

II. LÁTOMÁS

 

5.

 

I. 1. Abban az időben Cumeaba mentem, ugyanúgy mint az előző esztendőben; sétálgatás közben eszembe jutott az előbbi látomásom, és ismét megragadott a Lélek, elvitt ugyanarra a helyre, mint az előző alkalommal.

 

2. Amikor megérkeztem arra a helyre letérdeltem és imádkozni kezdtem az Úrhoz; dicsőítettem az Ő nevét, mert arra méltatott, hogy megismertesse velem korábbi vétkeimet.

 

3. Amint az imádkozásból felálltam, magam előtt találtam azt az agg asszonyt, akit már azelőtt is láttam; sétálgatott és egy kis könyvet olvasgatott, majd így szólt hozzám: Tudnád-e hirdetni mindezt az Isten választottainak?  Azt válaszoltam rá: Úrnőm, ilyen sokat nem tudok megjegyezni. Add ide nekem a kis könyvet, hogy lemásolhassam! Fogd hát – mondotta , –  de majd add is vissza nékem!

 

4. Én akkor átvettem és félrevonultam a szántóföld egyik részére, majd betűről betűre lemásoltam az egészet. Tagolást nem találtam benne. Amint befejeztem a kis könyv utolsó betűjének a leírását is, valaki kiragadta azt a kezeim közül; hogy ki tehette nem láttam.

 

6.

 

II. 1. Tizenöt napig böjtöltem, és igen sokáig kérleltem az Urat, amíg az írás értelme feltárult előttem. Ezek voltak benne leírva:

 

2. A te magvad, Hermasz, elpártolt az Istentől, káromolták az Urat, és szüleiket is kiszolgáltatták nagy gonoszsággal, hallgattak azokra, akik elárulták a szüleiket, de ez nem vált az árulók javára, hanem a bűneiket még csak növelték a kicsapongásokkal, meg mindenféle gonoszsággal, és így betelt romlottságuk mértéke!

 

3. Ezen szavakat mondd el majd minden gyermekednek és a feleségednek is, aki ezután már a nővéred lesz! Bár ő most még nem fékezi meg a nyelvét, és így gonoszságot művel vele. Ám ha ezeket a szavakat meghallja, abbahagyja, és irgalmat fog nyerni.

 

4. Akkor, ha már te megismertetted ezen szavakat velük, amelyekkel kapcsolatban megparancsolta nekem az Úr, hogy feltárja előtted, bocsánatot nyernek a korábban elkövetett összes bűneik és mindazon szenteké is, akik a mai napig bűnt követtek el, feltéve, ha teljes szívükből megtérnek, és kivetik szívükből a kételkedést.

 

5. Megesküdött ugyanis az Úr saját dicsőségére a választottjainak, hogy ezen esküvés napján túl, ha valaki még vétkezne, az már nem nyeri el az üdvösséget. A szentek számára már beteltek a megtérés napjai, a pogányok számára pedig egészen az utolsó napig tart a megtérés.

 

6. Mondd meg tehát az egyház elöljáróinak, útjaikat javítsák meg az igazságban, hogy sok dicsőséggel részesedjenek az ígéretek teljességéből.

 

7. Legyetek tehát állhatatosak, ti, akik az igazság szerint cselekedtek, és nem kételkedtek abban, hogy az utatok közös a szent angyalokéval! Boldogok vagytok ti, akik az eljövendő nagy szenvedésben helytálltok, és nem tagadjátok meg az életeteket.

 

8. Mert Fiára esküdött meg az Úr, hogy mindazok életét elveti, akik megtagadják az Urukat, akik a most elközelgő napokban elárulják őt. Azok iránt meg, akik bár ezideig megtagadták, nagy irgalmasságban könyörületes lesz.

 

7.

 

III. 1. Te pedig Hermasz, ne emlékezzél meg  többé gyermekeid gonoszságáról! Nővéredet se küldd el magadtól, hogy így megtisztulhasson korábbi vétkeitől!  Az igaz fenyítéssel neveled  őket, ha nem emlékezel meg gonoszságaikról. A gonoszságtól való megemlékezés a halált eredményezi. Házad bűnei miatt nagy szorongattatásokban lesz majd részed, Hermasz, mert nem viselted gondjukat, elhanyagoltad őket, sőt még gonosz cselekedetekbe is belekeveredtél.

 

2. Mentségedre szolgál ugyan, hogy nem fordultál el az élő Istentől, hasonlóképpen egyszerűséged és nagyfokú önmegtartóztatásod is. Ha megmaradsz bennük, ezek fognak majd megmenteni; és ez menti majd meg mindazokat, akik ugyanígy élnek, akik ártatlanságban és egyszerűségben járnak; legyőznek ők minden rosszat és megmaradnak az örök életre.

 

3. Boldogok mindazok, akik az igazság szerint cselekednek, mert nem pusztulnak el sohasem. Mondd meg Maximusnak: Íme, elközelgett a szorongattatás, ha úgy látod, tagadj ismét. A megtérőkhöz pedig közel van az Úr, ahogyan az Eldádnál és Modátnál  írva van, ők azok akik a pusztában prófétáltak a népnek.

 

8.

 

IV. 1. Álmomban, testvérek, egy szépséges ifjú kinyilatkozást adott át nekem; Így szólt hozzám: Mit gondolsz, ki lehet az  az agg asszony, akitől a kis könyvet kaptad? Szibilla – válaszoltam rá. Tévedsz – mondotta erre –, nem  az. Akkor hát ki ő? – kérdeztem. Az Egyház – válaszolta. Miért olyan öreg? – kérdeztem tőle. Mert, mindennek előtte teremttetett, ezért olyan koros ő – válaszolta – , és a világmindenség érte állíttatott fel. Majd a házamban láttam egy látomást.

 

2. Eljött hozzám az agg asszony és megkérdezte, hogy a kis könyvet oda adtam-e már a presbitereknek. Azt feleltem, hogy még nem. Helyesen tetted – válaszolta – , mert van még néhány ige, amit hozzá akarok tenni. Ha majd befejeztem minden egyes beszédet, te fogod azt megismertetni minden választottal.

3. Két könyvecskét fogsz majd megírni, az egyiket elküldöd Klémésznek, a másikat pedig Grapténak. Klémész a városon kívülre fogja azt eljuttatni, neki az a megbízatása; Grapté az özvegyeket és árvákat fogja inteni; te pedig ebben a városban olvasod majd fel az egyház élén álló presbiterekkel együtt.

 

III. LÁTOMÁS

 

9.

 

I. 1. Amit láttam, testvérek ez volt.

 

2. Miután oly sokat böjtöltem és kérleltem az Urat, hogy tárja fel előttem azok kinyilatkoztatását, amit az agg asszony által megígért, hogy megmutatja nekem, azon az éjszakán megjelent előttem az agg asszony és ezt mondta: –  Mivel szorgalmasan kérdezgetsz azért, hogy mindent megismerjél, gyere ki hát arra a szántóföldre, amit bevetettél, és az ötödik óra tájban megjelenek  előtted, megmutatom neked mindazt, amit látnod kell.

 

3. Úrnőm, a föld melyik részén? – kérdeztem tőle. – Ahol te akarod – válaszolta. Ki választottam egy szép, magányos területet, de mielőtt még megmondtam volna neki ezt a helyet, így szólt: – Oda  megyek majd, ahová te akarod.

 

4. Kimentem tehát, testvéreim, a szántóföldre, megnéztem az időt, és arra a helyre mentem, ahol szerettem volna, hogy ő megjelenjen nékem; és láttam ott egy elefántcsontból készült bírói széket, rajta egy lenből készült párna feküdt, felette pedig egy finom lenszőttes volt.

 

5. Amikor mindezt észrevettem, még senki sem volt ott, ezért nagyon meglepődtem, remegés fogott el, hajszálaim az égnek meredtek, és félelem szállt belém, mert egyedül voltam. Mikor végre magamhoz tértem, megemlékeztem az Úr dicsőségéről, bátorság szállt belém, majd térdre estem, és ismételten megvallottam bűneimet az Úrnak, éppen úgy mint azelőtt.

 

6. Akkor ő megérkezett azzal a hat ifjúval, akiket már azelőtt is láttam; odaállt mellém, meghallgatta könyörgéseimet, az Úrnak tett bűnvallomásomat, majd megérintett és így szólt:  – Hermasz, hagyd abba már a bűneid miatt való örökös könyörgéseidet, könyörögj inkább az igazságosságért, hogy abból a házadba visszakapjál valamennyit!

 

7. Kezemnél fogva felemelt engemet és a bírói székhez vezetett, az ifjaknak pedig ezt mondta: – M