Yuz Asaf

 Nem vagyok keresztény!

A kereszténység kialakulása folyamat eredménye, vagy állapot, létezés minőség.? A kialakulás – természetesen folyamatot jelent. Az állapot változást is magában foglaló minőségi feltételrendszer, értelmezés, ősértelmezés, apercipiálás, bárminő fogalmi értelmezés, szavak nélkül.

   Röviden a kereszténység nem alakult ki, mert kezdetektől volt. Amit ma kereszténységnek nevezünk – és helyesen állítja K. hogy sok templom, püspök, pápa és papság épül e rejtélyre -, az bizony már nem hasonlít arra minőségre melynek valós értelmét nem tudjuk megérteni, amire Jézus is azt mondta „ostobák,semmit sem értetek meg”.

   De e titkot értették a régiek, értették Ciceró, értette Plinius és értették sokan, hovatovább értették a közemberei. A közönséges napjaikat élő emberek. Más kultúrák, Ozirisz vagy Dyoniszosz, mind már egy-egy lépés – eltávolodás -, a kereszténységtől. Megannyi téves illuzórikus feltétekkel, melyek ugyan színesítik a palettát, de színeikkel hamis képet mutatnak. E „fejlődés” nem titok, a butulás fejlődése. A kezdetekről, a rejtett, akár egyiptomi, atlantiszi, vagy korábbi ismeretek „kanonizálása” főként már az emberiség azon korában, amikor a szemléletváltás (második) megtörtént. E napokban éljük a harmadikat. Már a vak is látja: Pythagorász az ősforrásból merített, jóllehet azt egyiptomi hermetikus, gnosztikus közvetítéssel kapta meg, emiatt nem tudunk ezekről, a beavatásokról szinte semmit.  Jézus - vádlói mondják – ellopta a titkos tudás Egyiptomból! Ez ostoba állítás, mert Jézus Egyiptomban sosem volt. Mózes? Aki nem létező személy! Szintén Egyiptomban ismerte meg az ősi tudást. E tudás messze a múltba, a kezdetek egyikéhez mutat, juttat el minket Atlantiszhoz, vagy korábbi korokhoz, ahol a kereszténység mindig, mint minőség létezet, és velünk hozott örök értéket képvisel (lásd: Kant).

   Már értjük a szó: „keresztény” valami titokzatos mára már lezüllött tartalmiságú, félrevezető fogalmi rendszerű meghatározás, mely okán hatalmas hibákat követ el a ma élő ember, ha ”ezt”a kereszténységet gyakorolja. De mit tegyen mást. Hiszen minden kor aktualizálta, saját képére formálta a vallást, ám a hittel mit sem tudott kezdeni. A hit ami nem változhat, a hit a misztérium, melyet nem érinthet –ill. érinthet de nem roncsolhat -, semmiféle aktuálfilozófia.    Ennek ismeretében különös, és elgondolkodtató jelenség a keresztények szertartásos szokásainak kialakulása, és irányítottsága egy olyan vallás felé, kiknek, közük a kereszténységhez, mint minőséghez semmi közük nincsen.

   Ők a zsidók. Ám félre itt az antiszemita vádakkal. A zsidók műveljék a saját hitüket, ám ne revidiálják szüntelen a kereszténységet, és a módosulatokat ne tekintsék magukénak, mint a kutyának lökött száraz kenyeret, melyet a goj kap tisztátalan kezükből.

Sine ira et studio

Yuz Asaf